A reformkor Magyarországon - történelmi áttekintés

       A reformkor kezdetének több dátumot is meg szoktak jelölni: vannak, akik 1825-ös évet tartják az első reformországgyűlés kezdetének, vannak, akik szerint csak később, 1832-ben kezdődött ténylegesen a reformkor. De mit is takar ez a fogalom? Nincs óriási változás 1824 és 1825 között, nem csillant fel újévkor egy magyarnak sem a szeme, hogy tegnap még a régi korban éltem, de ma már elkövetkezett a reformkor. Sok év elteltével ült össze újra az országgyűlés, a megkezdett haladás folytatódott, de felnőtt egy új generáció, akik újult erővel vetették bele magukat a magyar ügyekbe.

Gróf Széchenyi István (1791-1860)

            Az 1820-as évekre elmélyült a konfliktus az udvar és a magyar nemesség között. A magyarok sokszor nem engedelmeskedtek a meghozott törvényeknek, például az újonckiállításoknak, az udvar szigorú cenzúrával* próbálta megakadályozni a liberális* eszmék terjedését, de több szinten is ellenállásba ütközött. Ferencéknek rá kellett ébredniük, hogy a válságot csak kompromisszummal lehet feloldani, és erre egyedül egy országgyűlés alkalmas. A diétára 1825-ben került sor, aminek egyik első tette a király negyedik feleségének, Karolinának a királynévá koronázása volt. Bár nem történt túl nagy, figyelemre méltó enyhülés vagy változás az országban, a politikai élet számára mégis egy új korszak nyitánya lett ez az év. Az országgyűlés mai szemmel nézve fő eseménye mindenképpen Széchenyi István* fellépése volt. A gróf az éves jövedelmét ajánlotta fel a Tudományos Akadémia létrehozására. Ezzel buzdította a többi nemest is arra, hogy az óriási vagyonukat az ország fejlesztésére szánják, ne pocsékolják el holmi hiábavalóságokra; nem mellesleg örök időkre beírta magát a magyar történelem lapjaira.

V. Ferdinánd (1835-1848) magyar király

            A következő országgyűlést 1830-ra hívták össze, azonban ennek legfőbb célja Ferenc király fia, Ferdinánd főherceg megkoronázása volt. Habár Ferenc még öt évig élt ezután, biztosítani akarta gyenge szellemi és testi adottságokkal rendelkező elsőszülöttjének trónutódlását. V. Ferdinánd (1835-1848) híján volt minden uralkodói képességnek, helyette a tényleges vezetést Metternich kancellár végezte. Az 1830-as diétán eltervezték a rendek összehívását az 1831-es esztendőre, de ez a felvidéki kolerajárvány és az azt követő parasztfelkelés miatt meghiúsult. A következő országgyűlésre így 1832 és 1836 között került sor. Itt tűnik fel két másik fontos politikai alakunk: Deák Ferenc és Kossuth Lajos, aki az OrszággyűlésiTudósítások* című folyóiratával megteremti a nyilvánosságot és közvéleményt a diétán belül. Felmerült az örökváltság* kérdése és a közteherviselés* gondolata is. Annyiban enyhült a jobbágyok sorsa, hogy ezután szabadon kereskedhettek a terményeikkel, és a vagyonosabbak megvehették a telküket a földesúrtól.

Kossuth Lajos (1802-1894)

            Az ezt követő, 1839-1840-es országgyűlés talán legfontosabb pontja az önkéntes örökváltság törvénybe iktatása volt (bár nem hozott nagy változást, 1848-ig a jobbágyok mindössze egy százaléka váltotta meg magát). Deák, mint az ellenzék vezetője okos együttműködésben volt Metternich kancellárral, aki tudta, hogy reformjavaslatokkal elérheti az ellenzék mérséklődését. Kossuthot és pár társát (köztük Wesselényi grófot*) még 1837-ben börtönbe zárták. A közvélemény ellenkezése miatt végül megszüntették ellenük a felségsértési pert az országgyűlés keretein belül. Kossuthnak szerkesztőséget is adtak a Pesti Hírlapnál*, bár az udvar célja nem feltétlenül az engesztelés, hanem az ellenőrzés volt: a cenzúra miatt nem lehetett bármit leírni a folyóiratok cikkeiben.

Deák Ferenc (1803-1876)

            Az 1840-es évek a Széchenyi-Kossuth vita jegyében teltek. A két politikus merőben más elképzeléseket vallott, de persze mindkettőjük a saját igazát tartotta megfelelőnek. A vita az 1843-1844-es országgyűlésen is folytatódott: Kossuth követelte a kötelező, állami kárpótlással járó örökváltságot, míg Széchenyi az önkéntes örökváltság híve volt – belátta, hogy sokan vannak a jobbágyok között, akiknek nincs is földjük, amit megválthatnának. Az országgyűlés legnagyobb érdeme az 1844-es II. törvénycikk volt: a magyar lett a hivatalos államnyelv az országban.

            Az korban egyre jobban körvonalazódni látszottak a politikai élet ellentétei. Két fő párt alapult meg az 1840-es években – a konzervatív párt 1846-ban (tagjai között megtalálhatjuk Széchenyit is, fő céljuk a fontolva haladás) és a liberális párt 1847-ben (Deák, Kossuth, Batthyány Lajos gróf* részvételével, ők az ellenzék képviselői). Az ellenzék tagjai alapították még az Ellenzéki Kört és a Tízek Társaságát* is. Az 1847-1848-as utolsó reformországgyűlésre az ellenzék megfogalmazta az Ellenzéki Nyilatkozatot - Deák és Kossuth voltak a fő készítői -, amelyben kifejtik követeléseiket. Mire azonban a nyilatkozat feliratként felkerül a királyhoz és V. Ferdinánd el is fogadja azt, kitör az 1848. március 15-i forradalom. 

Az első népképviseleti országgyűlés - Pest, 1848

Felhasznált irodalom

Bérenger, Jean – Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608-1918. Napvilág Kiadó, Bp., 2008.

Szijártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792. Osiris, Bp., 2005.