Ahogy
a bemutatkozásban említettük, célunk a magyar és a lengyel országgyűlés
bemutatása a 18-21. század között. Ebben a bejegyzésben a lengyel szejm
működése, felépítése fog tárgyalásra kerülni Lengyelország felosztása előtt, és
egy következő posztban lesz szó felosztások utáni helyzetről. Azonban ahhoz,
hogy megértsük, átlássuk a változásokat a politika terén elkerülhetetlen, hogy
ne ejtsünk szót a lengyel hon feldarabolásáról és az ehhez kapcsolódó folyamatokról,
történésekről.
Hogy is nézett ki a szejm az egységes
Lengyelországban? Amit elsősorban megállapíthatunk, hogy a magyar modellt
követte, kétkamarás volt, tehát az alsóházból vagy más néven képviselőházból és
a szenátusból állt. Az első szejm, melyet a királyság parlamentjének neveztek, 1493-ban
ült össze csupán 40 választott képviselővel. Ez 1569-ben a lublini unió értelmében
létrejött Rzeczpospolitában a köztársaság közös országgyűlésévé vált, így a
170 tagból álló alsóház 122 képviselője a Lengyel Királyságot képviselte, míg
48 fő a Litván Nagyfejedelemséget. A képviselőházba 2 képviselőt küldhetett
minden tartományi gyűlés(=szejmik) és Krakkó városa is.
A szenátus 2 érseket, 13 katolikus
püspököt, 4-4 palotaispánt és kancellárt, 2 kincstárnokot, 31 vajdát, valamint
83 várnagyot és bánt tudhatott tagjainak, őket a király nevezte ki. Közülük
választottak ki 16 főt, ők voltak az úgymond „helyben maradó” szenátorok, akik
a királyt segítették a kormányzat napi ügyeiben. A gyűlések egy négyszögletes
teremben zajlottak, melynek egyik végében a király ült a trónján, két oldalt az
állami hivatalnokok és a vajdák foglaltak helyet, míg a királlyal szemközti
oldalt a püspökök voltak. Az üléseket a királyi palotaispán vezette.
A hat hétig tartó, reggel kilenctől
naplementéig zajló országgyűlést legalább kétévente össze kellett hívni, ez
általában a Szent Mihály napját követő első hétfőn történt és „rendes” ülésnek
hívták. Ha azonban, valamilyen oknál fogva előbb össze kellett gyűlni, mint
általában, akkor az „rendkívüli” ülésnek számított. Ilyen a király halálakor következett
be, ekkor a szejm a régens szerepet töltötte be, és elsődleges feladata, célja
az új király megválasztása volt. Ha ez sikerült, újra összegyűltek koronázási
szejmként, hogy a szerződést, melyet a királlyal kötöttek, megerősítsék, és
végighallgassák a koronázási esküt. Azonban olyan is előfordulhatott, hogy a
király nem fogadta el a szerződést, mely henriki cikkelyekként vált ismertté (első
királyválasztást követően Valois Henrik számára kilenc cikkelyt írtak), és
amelyekben kimondták, hogy a nemesség joga az ellenállás, a királyválasztás, az
adókivetés, a hadüzenet jóváhagyása, a rendszeres országgyűlés megtartása, a
vallási tolerancia elvének betartása és a 16 szenátor kiállítása a király mellé.
Ebben az esetben új királyválasztás következett volna.
A
szejm a király összehívásával kezdődött meg, és két részből állt. Az első
szakasz alatt, a két ház nem együtt ülésezett. Az alsóház megtárgyalta a
követek által küldött javaslatokat, esetleg, ha hivatalnoki pozíció üresedett meg,
akkor listát készítettek ki lenne alkalmas rá. Eközben a szenátus tagjai is
ismertették véleményüket, javallataikat saját gyűlésükön, a rangidősség
szabálya határozta meg a felszólalási sorrendjüket. Majd a második szakasz
alkalmával már összeült a két rend és közösen vitatkoztak, hogy az adott
törvényjavaslatot elfogadják-e vagy sem. Közben különböző panaszokat és
igazságtalanságokat is közöltek az uralkodóval. Az ülést azzal zárult, hogy
elvonultak a székesegyházba és elénekelték a Te Deumot, majd megkapták a
küldöttek a költségeikért járó fizetséget a kincstártól.
Érdekességek: :)
- a lengyeleknél a jog és az alkotmány túl értékes volt, ahhoz, hogy a végrehajtó hatalom birtokolja
- a hazaárulási ügyeket a szejm tárgyalta a köztársaság nevében
- szejm egyetlen tagja is megvétózhatta egy törvény elfogadását, ennek a liberum veto alkotmányos intézmény volt az alapja
- a szabad városok gyakran vesztegettek meg küldöttségeket, hogy az ügyeikért lobbizzanak az országgyűlésen
- a szenátus kezdetben teljesen az ellenőrzése alá akarta vonni a képviselőházat, de a köznemesek ezt ellehetetlenítették.
Felhasznált irodalom:
Davies, Norman: Lengyelország története. Osiris, Bp., 2006.
Wandycz, Piotr S.: A szabadság ára. Kelet-Közép-Európa története a középkortól máig.
Osiris, Bp., 2004.
Sejm’s
History. http://opis.sejm.gov.pl/en/historiasejmu.php
(utolsó megtekintés: 2018.04.23.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése