2018. április 23., hétfő

A lengyel szejm Lengyelország felosztása előtt


Ahogy a bemutatkozásban említettük, célunk a magyar és a lengyel országgyűlés bemutatása a 18-21. század között. Ebben a bejegyzésben a lengyel szejm működése, felépítése fog tárgyalásra kerülni Lengyelország felosztása előtt, és egy következő posztban lesz szó felosztások utáni helyzetről. Azonban ahhoz, hogy megértsük, átlássuk a változásokat a politika terén elkerülhetetlen, hogy ne ejtsünk szót a lengyel hon feldarabolásáról és az ehhez kapcsolódó folyamatokról, történésekről.

Hogy is nézett ki a szejm az egységes Lengyelországban? Amit elsősorban megállapíthatunk, hogy a magyar modellt követte, kétkamarás volt, tehát az alsóházból vagy más néven képviselőházból és a szenátusból állt. Az első szejm, melyet a királyság parlamentjének neveztek, 1493-ban ült össze csupán 40 választott képviselővel. Ez 1569-ben a lublini unió értelmében létrejött Rzeczpospolitában a köztársaság közös országgyűlésévé vált, így a 170 tagból álló alsóház 122 képviselője a Lengyel Királyságot képviselte, míg 48 fő a Litván Nagyfejedelemséget. A képviselőházba 2 képviselőt küldhetett minden tartományi gyűlés(=szejmik) és Krakkó városa is.

A szenátus 2 érseket, 13 katolikus püspököt, 4-4 palotaispánt és kancellárt, 2 kincstárnokot, 31 vajdát, valamint 83 várnagyot és bánt tudhatott tagjainak, őket a király nevezte ki. Közülük választottak ki 16 főt, ők voltak az úgymond „helyben maradó” szenátorok, akik a királyt segítették a kormányzat napi ügyeiben. A gyűlések egy négyszögletes teremben zajlottak, melynek egyik végében a király ült a trónján, két oldalt az állami hivatalnokok és a vajdák foglaltak helyet, míg a királlyal szemközti oldalt a püspökök voltak. Az üléseket a királyi palotaispán vezette.

A hat hétig tartó, reggel kilenctől naplementéig zajló országgyűlést legalább kétévente össze kellett hívni, ez általában a Szent Mihály napját követő első hétfőn történt és „rendes” ülésnek hívták. Ha azonban, valamilyen oknál fogva előbb össze kellett gyűlni, mint általában, akkor az „rendkívüli” ülésnek számított. Ilyen a király halálakor következett be, ekkor a szejm a régens szerepet töltötte be, és elsődleges feladata, célja az új király megválasztása volt. Ha ez sikerült, újra összegyűltek koronázási szejmként, hogy a szerződést, melyet a királlyal kötöttek, megerősítsék, és végighallgassák a koronázási esküt. Azonban olyan is előfordulhatott, hogy a király nem fogadta el a szerződést, mely henriki cikkelyekként vált ismertté (első királyválasztást követően Valois Henrik számára kilenc cikkelyt írtak), és amelyekben kimondták, hogy a nemesség joga az ellenállás, a királyválasztás, az adókivetés, a hadüzenet jóváhagyása, a rendszeres országgyűlés megtartása, a vallási tolerancia elvének betartása és a 16 szenátor kiállítása a király mellé. Ebben az esetben új királyválasztás következett volna.

A szejm a király összehívásával kezdődött meg, és két részből állt. Az első szakasz alatt, a két ház nem együtt ülésezett. Az alsóház megtárgyalta a követek által küldött javaslatokat, esetleg, ha hivatalnoki pozíció üresedett meg, akkor listát készítettek ki lenne alkalmas rá. Eközben a szenátus tagjai is ismertették véleményüket, javallataikat saját gyűlésükön, a rangidősség szabálya határozta meg a felszólalási sorrendjüket. Majd a második szakasz alkalmával már összeült a két rend és közösen vitatkoztak, hogy az adott törvényjavaslatot elfogadják-e vagy sem. Közben különböző panaszokat és igazságtalanságokat is közöltek az uralkodóval. Az ülést azzal zárult, hogy elvonultak a székesegyházba és elénekelték a Te Deumot, majd megkapták a küldöttek a költségeikért járó fizetséget a kincstártól.
Érdekességek: :)
  • a lengyeleknél a jog és az alkotmány túl értékes volt, ahhoz, hogy a végrehajtó hatalom birtokolja
  •  a hazaárulási ügyeket a szejm tárgyalta a köztársaság nevében
  • szejm egyetlen tagja is megvétózhatta egy törvény elfogadását, ennek a liberum veto alkotmányos intézmény volt az alapja
  • a szabad városok gyakran vesztegettek meg küldöttségeket, hogy az ügyeikért lobbizzanak az országgyűlésen
  •  a szenátus kezdetben teljesen az ellenőrzése alá akarta vonni a képviselőházat, de a köznemesek ezt ellehetetlenítették.




Felhasznált irodalom:
Davies, Norman: Lengyelország története. Osiris, Bp., 2006.
Wandycz, Piotr S.: A szabadság ára. Kelet-Közép-Európa története a középkortól máig. Osiris, Bp., 2004.
Sejm’s History. http://opis.sejm.gov.pl/en/historiasejmu.php (utolsó megtekintés: 2018.04.23.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése