A magyar parlament működése

           Azt már az előző bejegyzésben kifejtettük, kik vehettek részt a magyar országgyűlésen és hogy voltak felosztva a rendek két házra, azaz táblára. De hogyan is működött ez az egész? Miként zajlott le egy 18-19. századi országgyűlés Magyarországon?

       Az országgyűlés összehívása Magyarországon az uralkodó joga volt. Ha éppen az uralkodó halála miatt kellett összehívni a koronázó országgyűlést*, az a trón várományosának a feladata volt. A diéták között néha csak pár év, de volt, hogy évtizedek is elteltek – az éppen uralmon levő királynak/királynőnek az elképzelése és szeszélyei is befolyásolták a dolgok menetét. Ha már elhatározták, hogy országgyűlést hívnak össze, magát a gyűlés kezdetét hosszú szervezési folyamat előzte meg. Ki kellett küldeni a királyi meghívóleveleket mindenkinek, aki jogosult az országgyűlésen való részvételre. A követeknek megbízólevéllel kellett érkezniük az országgyűlés helyszínére, enélkül nem kaptak engedélyt a belépésre. A résztvevők sokszor késve értek oda a gyűlésre, hiszen voltak bőven, akik az ország másik végéből kerekedtek fel, hogy részt vegyenek a diétán. A királynak természetesen külön fenntartott helye volt az országgyűlésen, de a szokás az volt, hogy őt is követek, a királyi biztosok képviselik: világi főurak vagy egyházi méltóságok, ez már az adott uralkodótól függött. Azonban többször előfordult, hogy a király részt vett a diétán, ha csak rövid időre is: III. Károly* tíz napot töltött az 1722-es gyűlésen. A királyi biztosok rendszeresen jelentéseket tettek uruknak az országgyűlés menetéről, és utasításokat kaptak a jövőre nézve.

Pozsonyi látkép - 1760

            A magyar országgyűlések helyszíne a 18-19. században általában Pozsony volt. Ennek okai között szerepel, hogy a város közel volt a bécsi udvarhoz, így könnyű volt a királyi biztosoknak az uralkodóval érintkezni, másrészt Buda 1541-es török kézre kerülése után Pozsony lett kiválasztva a város „utódjául” (nem vettük most figyelembe a Rákóczi szabadságharc alatt megtartott kuruc gyűléseket, amelyek más-más városba lettek összehívva). A diéta megnyitását Veni Sancte* szentmise előzte meg a templomban. A megnyitó beszédet több különböző tisztség képviselői is megtarthatták: volt példa rá, hogy a személynök, a nádor vagy a kancellár mondott beszédet. Ezután következtek a királyi előterjesztések és a rendek sérelmeinek bemutatása. Hogy melyiket vegyék előre, abból sok vita keletkezett a századok folyamán. Maguknak a sérelmeknek a kidolgozása is sok időt vett igénybe. Nem csoda, hogy jó néhány országgyűlésen nem jött létre érdembeli megegyezés és nem születtek lényeges törvények – az összetűzés a király és a rendek között már a sérelmek előterjesztésében gyökerezett.

Az országgyűlés felépítése

            Az országgyűlés működése üzenetváltáson alapult. A két tábla egy testületnek tekintette magát, egyszerre is üléseztek. A kezdeményezés joga az alsótáblánál volt, az ott résztvevők terjeszthették ki először a nézeteiket, amelyeket üzenet formájában adtak át a felsőtáblának. Ezután a felsőtáblán volt a sor, hogy döntsön. Ha elutasították az alsótábla kérvényét, visszaküldték az üzenetet – az alsótáblán múlt, hogy annyiban hagyja az ügyet, vagy átdolgozva újra megpróbálkozik vele. Ha a felsőtábla megszavazta az üzenet tartalmát, feliratként elküldték az uralkodóhoz. A király vagy a képviselői kezében volt az igazi döntés, megvétózza -e az előterjesztést, és visszaküldi a táblákhoz leiratként, vagy támogatja, és ezzel elfogadva a törvénybe foglalását. Az uralkodó által elfogadott törvények írásba foglalása és becikkelyezése egy külön bizottság feladata volt. Az országgyűlés berekesztése is az uralkodó joga volt. Ez ideális esetben akkor történt meg, ha már minden sérelem és kérelem napirendre került, és a törvények elfogadásra kerültek, azonban lentebb is utalni fogunk olyan esetekre, ahol a meddő viták kilátástalansága miatt az uralkodó említésre érdemes döntések hiányában zárta le a diétát. A berekesztés után záró ceremónia következett, búcsúbeszédekkel.

            Így nézett ki tehát nagyvonalakban egy újkori magyar országgyűlés. A következő bejegyzésből kiderül, milyen időket éltek meg a fent említett módon működő diéták.

Felhasznált irodalom

Bérenger, Jean – Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608-1918. Napvilág Kiadó, Bp., 2008.

Szijártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792. Osiris, Bp., 2005.