Az 1833-as alkotmány okozta parlamenti változások
A novemberi felkelés után Oroszország és
Ausztria is megelégelte a lázadásokat és tudták, hogy semmi esélyük
együttműködni a lengyel nemességgel a Szabad Város területén. Ettől fogva a
nagyhatalmak politikájának középpontjába a Köztársaság szabadságának
korlátozása vált. Ennek a jele többek között az új alkotmány volt, amelyet a
pártfogó államok erőszakoltak rá, 1833. május 30-án. Ez az alkotmány a lengyel
parlamentet is jelentősen átalakította.
1833-ban kilenc főre csökkent a szenátorok
létszáma (az elnök mellett csak nyolc szenátor maradt). Közülük hetet a
Képviselő Gyűlés választott (kettőt az életük végéig), egyet továbbra is a
krakkói székes káptalan. Korábban az egyetem oktatói is képviselő joggal
rendelkeztek, melyet most elveszítettek. A város életében az elnöke kulcsfontosságú
szerepet játszott, hisz egyben a Szenátus elnöki pozícióját is ő töltötte
be. A Szenátus fő feladata a végrehajtó
hatalom gyakorlásának az ellenőrzése volt. Mandátuma is változott, eddig
hároméves mandátummal rendelkezett, de 1833-ban hat évre hat évre növelték ezt.
Kinevezéséhez és döntéseihez viszont már kellett a három nagyhatalom
helytartójának beleegyezése is.
Az 1833 utáni változások a Képviselő
Gyűlésre is kihatottak. A testület már csak három évente ült össze, így korábbi
funkciója is elveszni látszott. Igaz, akkor hat héten keresztül
tanácskozhattak. A következő években sem javult a helyzet, ugyanis a
nagyhatalmak 1835 októberében Berlinben egy titkos megállapodást kötöttek,
amely szerint bármely, függetlenségre irányuló cselekmény esetén az osztrák
hadsereg elfoglalhatja a Köztársaságot.
De
mi történt a 19. században?
Blogunkban
már korábban részleteztük, hogy hogyan is történt az a bizonyos hármas
felosztás és, hogy ebből mely területeket szerezte meg a Nagy Oroszország,
Poroszország és Ausztria, illetve beszéltünk a politikai viszonyokról, alkotmány
kísérletekről, de mennyiben változott ez a 19. századra? Hisz a régi területek
újra felosztásra kerültek…
A
perszonálunió formájában Oroszországhoz csatolt Lengyel Királyság félig szuverén organizmus* volt. Alkotmányos rendszere és az
orosz despotizmus* összeütközése nem sokáig
váratott magára. 1830. november 29-én Varsóban felkelés robbant ki. Az 1831
szeptemberéig tartó lengyel-orosz háborút követően, a cár nemcsak alkotmányát
törölte el, de a Királyságra emlékeztető összes intézményt is.
 |
| A krakkói köztársaság és címere |
1846-ban
a Krakkói Köztársaságban robbant ki a felkelés, amely a jobbágyreform
elmaradása miatt. Az elkeseredett paraszti tömeget leverték, így a felkelés bukása
a terület Ausztriába való beolvasztását eredményezte. Már a magyar
történelemből ismerhetjük az 1848-as forradalmi időszakot, természetesen a
lengyelek is tovább próbálkoztak szítani a forradalom lángját, de a lengyel
területeken egységes nemzeti felkelésre nem került sor, a lengyelek más népek,
így Magyarország függetlenségi háborújában játszottak inkább jelentős szerepet,
s tovább reménykedtek, hogy egyszer az ő függetlenségükre is sor kerülhet.
Készítette: Juhász Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése