Búcsúszó

"A történelem sosem búcsúzik. Csak annyit mond, később találkozunk." Eduardo Galeano

Országgyűlések. Ez egy igen tág és szerteágazó téma. Mikor belekezdtünk a blog írásába, kissé elveszve éreztük magunkat az újkori történelem szövevényes rétegei között. Rengeteg anyag állt a rendelkezésünkre számtalan különböző szakirodalom alapján és egy röpke pillanatig tanácstalanok voltuk – hol kezdjük? Mi az, amit mindenképpen érdemes kiemelni az egész világon átívelő politikai rendszerek sokaságából? Melyik ország parlamentaritására koncentráljunk? Egy közös ötletelés után Lengyelország mellett kötöttünk ki. A lengyelek parlamentjéről csak annyit tudtunk, hogy szejmnek nevezik. Homályosan rémlett még a korábbi tanulmányok alapján, hogy különös felállású volt ez a parlament – nehezükre esett egyetérteni és ezáltal törvényeket hozni, és többek között ez is kiváltó oka volt annak a folyamatnak, amely az ország felosztásába torkollott. Az, hogy hazánk, Magyarország országgyűléseiről írjunk, nem volt ilyen egyértelmű választás, talán azért, mert ezt a témát mindannyian nagyon jól ismerjük. Mégis, mikor felvetettük a gondolatot, ez tűnt a helyes útnak.

            Egy állam országgyűléseit bemutatni érdemes, de nem túl kifizetődő. Több országról írni egyszerre viszont idő hiányában lehetetlenség lett volna, sőt, a blogot sem akartuk túlzsúfolttá tenni. Így állapodtunk meg az arany középútnál, ami két állam, Lengyelország és Magyarország országgyűléseinek részletes bemutatása és ezáltal összehasonlítása. Reméljük, sikerült elérnünk a kitűzött célt, és a lehető legjobb módon engedtünk betekintést a kétféle parlamentaritás működésébe és történetébe.

            A lengyel és magyar viszonyokat vizsgálni pedig annál hálásabb feladat, hiszen a két népről köztudott, hogy mindig jó barátságban voltak egymással. Nem hiába szól úgy a mondás: Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát (lengyelül: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”). A mondás a lengyel köznemesség köreiből származik, akik felismerték, hogy a magyar nemesi mentalitás mennyire hasonlít az övékhez. Emellett a harcmodoruk is hasonló volt. Más népek közötti kapcsolatról nincs vagy nem maradt fenn hasonló versike, ami még különlegesebbé teszi a magyar-lengyel barátság e példáját.

            A két nép tényleg már évszázadokkal ezelőtt is szoros kapcsolatban volt egymással. A magyar királyok barátsággal fordultak a lengyelek uralkodók felé, és fordítva. Nagy Lajos királyunk idején perszonálunió alakult ki a két ország között – ami azonban Lajos halála után felbomlott, mivel ő a két lányára hagyta a két országát. Báthory István erdélyi fejedelmet 1576-ban a királyválasztó gyűlésen lengyel királlyá koronázták. A lengyel és a magyar nép mindig számíthatott egymásra: II. Rákóczi Ferenc szökése után Lengyelországba menekül. Az 1848-1849-es szabadságharcnak egyik legnagyobb és legismertebb hőse, Bem tábornok lengyel volt. Amikor a II. világháború kezdetén Hitler lerohanta Lengyelországot, Magyarország - ellenkezve a német vezetővel - megnyitotta a határait és több mint százezer lengyel menekültet fogadott be. A lengyel-magyar barátság azonban nem csak a történelem lapjain létezik. 2007-ben a magyar Országgyűlés és a lengyel szejm március 23-at a lengyel-magyar barátság napjának nyilvánította. Bár sem a származásunk, sem a nyelvünk nem rokona a lengyelnek, mégis egy különleges kapocs tartja össze a két népet, ami nem tűnik úgy, hogy halványodna az idővel.

            Minden szempontból sok tapasztalatot szereztünk a félév során, miközben együtt szerkesztettük a blogot. A szaktárgyi tudáson felül az első, amit ki kell emelnünk, az a csapatban való munka és együttműködés tapasztalata. Ez nem ment mindig fennakadások nélkül, voltak nehézségek és bonyodalmak, de semmi olyasmi nem állt az utunkba, amit ne tudtunk volna megoldani. Akadt problémánk a blog szerkesztőfelületével, a blogba való belépéssel. Sokszor nehéz volt az óriási anyagból kiválogatni, ami feltétlenül szükséges a cikkjeinkbe. Egy blog írása időigényes, főleg, ha valaki a formázásra és a kinézetre is gondol. Az igazság az, hogy ez a félév egy hosszú utazás volt a számunkra, amit nem feltétlenül kezdenénk újra elölről, de mégis, már csak a tapasztalatok miatt is örülünk, hogy megtörtént.

            Tehát most búcsúzunk. Reméljük, hogy a blog hasznos lesz még valaki számára, aki ide téved. Jó olvasást és ismeretszerzést kívánunk mindenkinek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói, J. Eszter, Sz. Eszter és S. Ajna.