Népek tavasza

1848 tavaszát szokás a népek tavaszának nevezni. A népharag eredményezte forradalom végigsöpört szinte egész Európában, így Szicíliában, Milánóban, Rómában, Párizsban, Münchenben, Berlinben, Bécsben, Pesten és még számos más nagyvárosban is.

De mi történt Lengyelországban ekkor?

Lengyel szempontból inkább mondható az, hogy 1848 tavasza, más népek tavasza, ugyanis a lengyelek nem ragadták magukhoz a kezdeményezést, meghúzták magukat. Túl élénken élt bennük az összes eddigi sikertelen felkelés és a felkeléseket követő megtorlás. 

Ugyanakkor a forradalmi eszmék, melyeket három részre oszthatunk: alkotmányos, társadalmi és nemzeti eszmék, mind érintették a lengyeleket. Úgy tűnt a lengyel ügynek támogatói, sőt szövetségesei lesznek, mivel a célok közösek.

A lengyelek a külföldi eseményekben vettek részt aktívan, Adam Mickiewicz például légiót állított fel, amelynek a jelszava a következő volt: "ahol a gonosz, ott lakik a hazám", és valóban így is volt. 1848 augusztusában Lombardiában az osztrákokkal vette fel a harcot, majd egy év múlva áprilisban már Genovában tevékenykedett, júniusban pedig Róma védelmére sietett. Emellett számos lengyel katonai tábornok ajánlotta fel szolgálatát, ezzel is támogatva a forradalom ügyét. 

És mi történt Magyarországon?

A nemzetközi mozgalmak hatására 1848. március 15-én hazánkban is kitört a forradalom. Március 17-én István nádor kinevezte Batthyány Lajost miniszterelnökké, majd április elejére megalakult az első felelős kormány, amely kidolgozta az áprilisi törvényeket. A törvények értelmében megvalósult  többek között az Erdéllyel való unió, a sajtószabadság, a jobbágyfelszabadítás és sok más korábbi követelés. Magyarország alkotmányos királysággá vált, a rendi gyűlést a népképviseleti országgyűlés váltotta fel. Az április törvények nagy sikert hoztak, azonban maradtak hiányosságok is, nem esett szó a nemzetiségi kérdésekről, az Ausztriához fűződő viszonyról, és problémás volt a külügy, hadügy és pénzügy kérdése is. Egyre jobban kiéleződtek az ellentétek Bécs és Pest között, valamint a kormány és a nemzetiségek között. Bécs az önálló magyar pénzügy, hadügy minisztériumának a felszámolására törekedett, de mivel ehhez nem volt elég ereje a nemzetiségeket használta fel, hogy elérje célját. Aktív támogatója volt a szerb és horvát kisebbségi felkeléseknek, melyek leveréséhez szükség lett volna az Ausztriában állomásozó magyar hadseregre, azonban ezt a kérést megtagadta. Így hazánk tíz magyar honvéd zászlóaljat állított fel, és sikert aratott a Jellasics vezette horvát támadással szemben. A horvátok Bécsbe vonultak vissza, ahova az újonnan kitört forradalom hatására a magyar seregek követték őket, hogy a bécsi felkelőket segítsék. Azonban ez nem valósult meg, mert az osztrák sereget vezető Windischgrätz meghiúsította a törekvést. Ezek után a császári udvar nyíltan szembeszállt a magyar erőkkel, és legfőbb céljának a magyarok térdre kényszerítését tartotta. Kezdetét vette a magyar szabadságharc...

Ki volt Bem József?

Nemesi származású lengyel tábornok, aki részt vett a  napóleoni háborúkban, és az 1830-31-es lengyel felkelésben is. 1848. november 1-én a magyar szabadságharc szolgálatába állt, november 29-én Kossuth az erdélyi csapatok főparancsnokává választotta. Bem a 13 ezer fős seregével 3 hónap alatt kiűzte az osztrák haderőt Erdélyből. Többek között felszabadította Kolozsvárt, elfoglalta  Marosvásárhelyt, Nagyszebent és bevonult Brassóba is. 1849 márciusára már altábornaggyá nevezték ki. 1849 tavaszán Temesközi hadjáratba kezdett, és sikereket ért el Bánát térségében. Azonban visszavonulásra kényszerült a hatalmas orosz hadsereg előrenyomulása miatt. Segesvárnál szembenézett a túlerőben lévő cári sereggel, mely döntő vereséget mért rá. Ezután újabb vesztes csata következett, majd 1849. augusztus 9-én Temesvár lett a végső vereség színhelye. E hónap 18-án Törökországba emigrált.

Forrás: 

https://www.youtube.com/watch?v=JMuWAgMdNRI